Trauma – a hatékony egészségügy hiányzó darabja?

Egeszsegugy trauma(1)Két könyvből fordítok le 1-1 részt – a témájuk pedig közös, és hihetetlenül fontos: az élettörténet szerepe (negatív élmények, traumák) a későbbi egészségre vonatkozóan. A feldolgozatlan lelki trauma a szervezet legtöbb rendszerére ugyanis komoly hatással van, megzavarva a homeosztázist (önfenntartó egyensúlyt). Sok megoldatlan betegség hátterében ez állhat, megbújva, észrevétlenül…

Egy képzeletbeli pirospontért később még el lehet gondolkodni azon, hogy pl. a spirituális tanítások (pl. egyensúly, egység élménye) hogyan viszonyulnak ehhez a tudományosabb állásponthoz 🙂

Az első felvonás Peter A. Levine, PhD – In an Unspoken Voice című könyvéből való. Peter biofizikus, pszichológus, és több, mint 40 éve dolgozik a stressz és trauma területén.

Trauma, az álarcos – Peter A. Levine, PhD

Peter-A-Levine…egyszerűen fogalmazva, ha az izmaink és belső szerveink veszélyre vannak hangolva [valamilyen feszültség ill. stressz miatt – G.], az elménk azt fogja mondani, hogy valamitől félnünk kell. És ha nem találjuk meg a félelmünk okát, akkor folyamatosan keresni fogjuk azt. Jó példa erre a háborús veterán, aki retteg, vagy sokkot kap a tűzijáték hangjától, miközben jól tudja, hogy nincs veszélyben. Vagy az autós balesetek túlélői, akik félnek kocsiba ülni, vagy valaki, aki fél kilépni még a lakásából is.

Ráadásul, ha nem találunk magyarázatot belső érzéseinkre, gyártunk egyet, vagy többet. Hibáztatjuk szeretteinket, főnökünket, szomszédainkat [politikusokat…? -G.], vagy csak a rossz szerencsére hivatkozunk. Elménk agyonhajszolttá válik, kényszeresen okokat keresve a múltban, miközben pedig retteg a jövőtől. Feszes készültségben maradunk félelmet és tehetetlenséget érezve, mert a testünk veszélyt jelez az agyunknak [ismét, valamilyen feszültség, diszkomfort formájában. És ha már ez a Test-ész, akkor a testtartás témája is bizony nagyon erősen idekapcsolódik! -G.].

Lehet, hogy tudatosan nem tudjuk ezt értelmezni, viszont ettől függetlenül a tudatalattiból/testből jövő “piros zászlók” nem tűnnek el addig, amíg a test tovább nem tud mozdulni ebből a megfeszített, beragadt állapotból. Ilyenek vagyunk – ez a biológiai természetünk, így van bekötve a testünk és az agyunk.

Ezek a testi reakciók nem metafórák, hanem szó szerinti testtartások, amelyek az érzékelésünket tükrözik. Például a feszülés a nyakban, vállban, mellkasban, ill. görcsök a hasban és gombóc a torokban mind-mind félelmet jeleznek. A tehetetlenség a mellkas és a vállak szó szerinti összerogyásában jelentkezik, a rekeszizom vonalában történő töréssel és lábgyengeséggel együtt.

Ezek a “testtartás attitűdök” helyzeti energiát reprezentálnak. Ha végig tudják vinni az elraktározott, beragadt cselekvést [feloldva a feszültséget – G.], minden jóra fordul, de ha nem, tovább szerepelnek a test színházában.

Ha a rémisztő érzeteknek nem adatik meg az az idő és figyelem, amire szükségük van ahhoz, hogy keresztülhaladva a testen fel- ill. megolódjanak (pl. remegéssel, egyéb nem tudatos mozdulatokkal), az illető továbbra is a félelem és más negatív érzelem szorításában fog élni.

Így a színpad készen áll egy csokornyi betegséghez és tünethez. A nyakban, vállakban, hátban jelentkező feszültség jó eséllyel idővel fibromyalgiás tünetekké fog változni [vagy csak “sima” hátfájássá -G.]. A megoldatlan stressz egy másik gyakori szomatikus megjelenési formája a migrén. A sokat görcsölő emésztőrendszer gyakori betegségekké mutálódhat, mint pl. az irritábilis bélszindróma, súlyos PMS, és egyéb belső szervi zavarok.

Ezek az állapotok leszívják a szenvedő energiáját, ami krónikus fáradtság szindrómába torkollhat. Ezek az emberek azok a páciensek, akik egyik komoly betegségből a másikba esnek, orvostól orvosig járnak megoldás után kutatva, és általában kevés sikerrel járnak.

A trauma az az álarc mögé bújt szereplő a test színházában, aki a sok megmagyarázhatatlan, problémás betegség hátterében áll. Talán azt is feltételezhetjük, hogy a feldolgozatlan trauma felelős a modern betegségek jelentős részéért.

- Peter A. Levine, PhD

 

A második fordítás Robert Scaer, MD könyvéből való The Body Bears the Burden címmel. 36 év neurológiai és rehabilitációs tapasztalatával a traumatikus életesemények és a krónikus betegségek közötti kapcsolatot kutatja. Vigyázat, ez az írás már kicsit tudományosabb, szakmaibb!

A szomatizációról – Robert Scaer, MD

Robert-ScaerA szomatizáció a fájdalmas érzelmek, élmények fizikai tünetekként való kifejezését jelenti traumatizált páciensekben, mely kapcsolatban állhat azzal, hogy ezek az áldozatok képtelenek visszaemlékezni és szavakba önteni a traumatikus emléket. […] Ezek a felnőttek jelentősen gyakrabban szenvednek funkcionális emésztési, urogenitális tünetektől, valamint több (hatástalan) sebészeti beavatkozáson esnek át, mint az egészséges átlag. (1,2,3)

A traumatikus élettörténet általánosan is korrelál az egészségügy nagyobb mértékű igénybevételével. A belső szerveket érintő betegségek túlsúlya az ilyen páciensek esetében teljesen konzisztens az autonóm szabályozatlansággal (erről egy korábbi cikkemben van szó, az 5. pontban), gyakori arousal-lal és disszociációval szembeni érzékenységgel.

[…]

Az autonóm szabályozatlanság, disszociáció és érszűkület patofiziológiája meggyőző indokot ad sok etiológiailag ismeretlen eredetű, de traumatikus stresszhez köthető betegség esetében.

A legtöbb esetben az emésztőrendszeri simaizomgörcs és/vagy fekélyesedés a krónikus stresszel áll összefüggésben. Ezekbe tartozik a nyelőcső görcs, a reflux betegség (GERD), a gyomorfekély, a fekélyes vastagbélgyulladás, a csípőbélgyulladás, irritábilis bélszindróma, a húgyhólyaggyulladás… Mindezekben közös a szimpatikus/paraszimpatikus hatás extrém értékei közötti ingadozás (autonóm szabályozatlanság), a belső szervi simaizmok összehúzódása […].

A klasszikus migrén is egy kiváló példája az autonóm szabályozatlanság érrendszeri következményeinek, és több friss kutatásban is összekapcsolták korábbi traumával. (4,5)

A fenti betegségek nagy része összeköthető karakter/személyiségfejlődési jellemzőkkel, mely egy közös viselkedés ill. fejlődéstani okot enged láttatni, mint betegségre hajlamosító tényezőt. Ez konzisztens Schore elméleteivel az újszülött agyfejlődésével és a későbbi pszichopatológiára és fizikai betegségekre való hajlammal kapcsolatban. (6)

[…]

Az egészségügyben alkalmazott diagnosztikus, terápiás és sebészeti procedúrák költségei, melyeket a traumatikus stresszel összeköthető betegségek kezelésére fordítanak, nincsenek jól dokumentálva. Walker és mtsai azonban úgy becsülték, hogy egy gyermekkori bántalmazást átélt felnőtt évi egészségügyi költsége 4700 USD (1,28 millió Ft), mely a traumából fakadó szomatizációs tüneteket kezeli [általában sikertelenül – G.]

A szomatizációs páciensek […] pedig további megaláztatásokat és újratraumatizáló élményeket élnek át a tüneteiket tagadó, azokat “nem létezőnek” beállító kezelőorvosok miatt […].

Tanulság? Hosszú, visszatérő, “szegény embert még az ág is húzza” típusú betegségek esetén mindenképp célszerű a páciens élettörténetét jó alaposan megvizsgálni!

Az egészségüggyel ugyanis csak annyi a gond (szerintem), hogy sok esetben rossz hatásfokkal működik, körbe körbe halad, miközben sokan szenvednek feleslegesen, a pénz elillan, az orvosok meg frusztráltak.

Referenciák:

  1. Woods, D.: Sexual abuse during childhood and adolscence and its effects on the physical and emotional qualty of life of the survivor: A review of the literature. […]
  2. Rimsla, M., Berg, R.: Sexual abuse: Somatic and emotional reactions. […]
  3. Drossmann, D., Lesermun, J., Nachmann, G., Li, X., Gluck, H., Toomey, T., Mitchell, M.: Sexual and physical abuse in women with functional or organic gastrointestinal disorders. […]
  4. Shuper, A., Zehariu, A., Mimounl, M.: Migraine headaches induced by sexual abuse. […]
  5. Gill, J., Stein, H.: More on sexual abuse and headaches. […]
  6. Escobar, P.: Reflex sympathetic dystrophy. […]
Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Pin on PinterestShare on TumblrEmail this to someone

Szólj hozzá!