Te miért eszel? – Belső motivációink

A legutóbbi, testalkatokról szóló cikkemben már megemlítettem a táplálkozást, és az étellel való kapcsolatot. Most ezt szeretném tovább boncolgatni, mert nagyon érdekes téma!

Van egy jó cikk a Precision Nutrition oldalán, ahol a szerző a PN két alakformáló programjának résztvevőit elemezgeti. Az egyik program a fogyókúrázóknak van (“endomorfok”), a másik a hízni, izmosodni vágyóknak (“ektomorfok”). Az egyik csoport szinte képtelen lefogyni, a másik pedig szinte képtelen tömeget növelni – poláris ellentétei egymásnak. De mindjárt kiderül, hogy ennek nem csak a genetika és az anyagcsere az oka: a vékonyaknak egészen más a mentalitásuk, és a szokásaik!

fat-vs-skinny

Ami közös volt a két csoportban az az, hogy meg kell változtatniuk az eddigi, természetes étkezési szokásaikat.

De tanulhatnak-e valami hasznosat a fogyózók azoktól, akik mindig is vékonyak voltak?

Naná.

Itt van tehát néhány érdekes dolog a vékonyak szempontjából (én is közéjük tartozom, és csak megerősíteni tudom őket):

Étel=üzemanyag

És semmi több! Nem jutalom, nem ad biztonságérzetet, nincs semmilyen komolyabb jelentősége. Egyszerűen csak kaja. Eszköz, és nem cél.

Food is fuel

“Az étel tényleg csak üzemanyag. Néha viccelődünk a haverokkal, hogy ha csak be lehetne venni egy tablettát, amiben minden benne  van, akkor azt csinálnánk. Tudom milyen a jó kaja, még főzőiskolába is jártam. Szeretem a finom ízeket, de nem sóvárgok utánuk”

“Csak adjon elég energiát a napomhoz és az edzéshez.”

“Azért eszek, hogy ne legyek éhes! Nem baj, ha már napok óta spagetti van vacsorára, gyerekkoromban is volt ilyen.”

Ennek persze az a hátránya, hogy össze-vissza eszik az illető. Egyszerűen nem fontos az egész táplálkozás téma.

Érzelmi evés

Sok természetesen vékony embert összezavar az érzelmi evés gondolata. Engem is. Értem, hogy miért van ilyen (szerotonint szabadít fel, ami boldogságérzetet ad), de nem nagyon tudom elképzelni, mert nincs az ételnek semmi mélyebb jelentése, csak üzemanyag.

stressed

“Számomra nagyon furának tűnik ez az egész “együnk, hogy jobban érezzük magunkat” dolog.”

“A túlsúlyos barátaim számára az a legfontosabb, hogy azt ehessék, amit szeretnek… fontosabb, mint az egészségük. A kényelemért esznek, vagy ha depressziósak, és jobban szeretnék magukat érezni. Említenek olyan ételeket, “amik nélkül képtelenek élni”, pl. sültkrumpli és édességek. Nehéz megérteni, hogy hogy találhat valaki vigaszt az evésben.”

Nem azt mondom, hogy nem esik jól ha eszek valami finomat, de ha rossz kedvem van, eszembe sem jut étellel jutalmazni magam.

Meg sokszor hallom vagy olvasom, hogy 1-1 finomság mennyire lenyűgöz egyeseket. Szinte ijesztően lelkesek, és olyan szavakat használnak… Mindig azt hiszem, hogy csak túloznak, játsszák az agyukat, de lehet, hogy nekik tényleg ilyen örömöket okoz? Hogy nem tudnak ellenállni, akaratuk ellenére? Nem ritkán pl. egészséges sütikkel kapcsolatban (ami persze okot ad arra, hogy miért lehet mértéktelenül enni). Nem ítélem el, csak furának tartom…

hotel-made-with-cake-1

“Cake Hotel”: a hotel, ahol minden édességből van. 600 kiló cukrot használtak fel 8 szoba berendezéséhez! Egy brit cukorgyár promóciója. Amúgy meg lehet, hogy velem van a baj, de már ettől elment az étvágyam…

Éhségérzet

A fogyókúrázók közül sokan összekeverik  a “fej éhséget” (pszichológiai vágy) a valódi éhséggel (fiziológiai szükséglet): csak kívánod az ételt, vagy tényleg szükséged van rá?

areyouhungry1

Tényleg éhes vagy, vagy csak unatkozol?

A vékonyak csoportjában majdnem mindenki a hasi érzeteket követte, vagy előre megtervezett, távoli időpontokban étkezett.

“Vagy adott időpontban kezdek enni, vagy ha már elég éhes vagyok. Reggelizni akkor szoktam, amikor beülök a kocsiba. Ebédelni 12:00-kor indulunk a csapattal. Este pedig akkor vacsorázom, amikor a feleségem megéhezik.”

“Megvárom, míg korogni kezd a gyomrom, vagy csak egyszerűen megéhezek. Sosem nézem az órát. Vagy amikor lehetőségem adódik rá a munkahelyi időbeosztásom mellett.”

Így a nehezen hízóknak nagy kihívás, hogy ne csak akkor kezdjenek enni, amikor már igazán éhesek!

Na és mikor kell abbahagyni az evést?

A vékonyak csoportjában az emberek jobban rá vannak hangolódva a testi jelzésekre, és jellemzően abbahagyják az evést, mielőtt “túl késő lenne”. Ezen felül nem érzik kötelezőnek tisztára nyalni a tányért, ha nagyobb adagot kaptak. Nem jellemző rájuk az akaratlan túlevés.

patrick_eating

“Ha nagyobb adagot kapok egy étteremben, a maradékot elcsomagoltatom, vagy otthagyom a tányéron. Ha jóllaktam, nincs lelkiismeret-furdalásom, ha meghagyom az étel egy részét.”

Legyen egy 1-től 10-ig tartó skálánk, ahol 1 az éhezés (napokig kaja nélkül a sivatagban), 10 pedig amikor úgy teli vagyunk, hogy menten szétrepedünk.

Hol érzik magukat legjobban a természetesen vékonyak?

A legtöbben 4-6 között, ami jóval kevesebb, mint amit általában a nagyevők szeretnek.

“Kényelmetlen a teli has, lomhának érzem magam.”

“Ha túl sokat eszem, fizikailag és mentálisan is rosszul érzem magam.”

“Utálom a 10-es érzést. Fájdalmas, és eltereli a figyelmemet. Csak arra tudok gondolni, hogy milyen fájdalmasan teli vagyok.”

Az ő programjuk egyik legnehezebb része a túlevés megtanulása volt.

Sóvárgások és szórakozás

David Kessler a “The End of Overeating”, ill. Brian Wansink a “Mindless Eating” nevű könyvében leírta, hogy az emberek többet fogyasztanak, ha többféle lehetőségük van. Ezen felül többet esznek akkor is, ha egyszerre több dolog “történik” az ételben: ropogós és krémes részek, többféle íz, színek, stb. A változatosság stimulál!

De az alapból vékony emberek számára nem olyan fontosak az izgalmas, érdekes ételek, mert az úgyis csak üzemanyag. És emiatt nem esznek mindig fantasztikusan finomakat, ami segít a túlevés leküzdésében.

Cravings

Sóvárgások és nassolás

Itt megoszlanak a vélemények, de egy dologban mégis különbözik a két csoport: a vékonyak gyakran különböző stratégiákat vetnek be – sikeresen – a nassolás ellen. Például elterelik a figyelmüket, vagy nem is tartanak otthon nassolnivalót.

(Én pl. egyszerre alkalmazom mindkettőt 😀 Étcsokit szoktam néha enni, de szinte csak akkor amikor már kezdek éhes lenni, de még nincs semmi rendes kajám. Máskor valahogy nem hiányzik.)

Társaságban

A fogyózók számára gyakran az összejövetelek jelentik a legnehezebb pillanatokat. Nehezen mondanak nemet, ha kínálják őket. Ezzel szemben a vékonyak sokkal könnyebben utasítják vissza az ételt, ha nem éhesek.

be-selective-at-buffe

“Szinte minden családi vagy más eseményen az evésé a főszerep. Számtalanszor próbáltak már rávenni, hogy egyek, mikor nem is voltam éhes. Viszont én annyira utálom degeszre enni magam, hogy semmivel sem lehet befolyásolni.”

“Ha már egyszer-kétszer sikerült visszautasítani, az erőt ad, és rájössz, hogy mondhatsz nemet, az emberek meg fogják érteni.”

Tervek <-> tettek

Szóval a vékonyak könnyebben étkeznek a tervek szerint, és nem értik azokat a túlsúlyosakat, akik bár fogyni akarnak, nem esznek kevesebbet.

“El se hiszem, hogy miket esznek az emberek. Néhány napja ebédeltem egy barátommal, aki le akar adni néhány kilót. Ebéd előtt épp az edzéstervéről beszélt, aztán rendelt egy sajtburgert dupla baconnel.”

“Nem értem, hogy miért nincs nekik ilyen belső kapcsolójuk. Miért nem képesek abbahagyni a túlevést? Tudják, hogy szükséges, és sokszor azt is, hogy hogyan csinálják, de képtelenek rá.”

“A túlsúlyos barátaim tudják, hogy túlsúlyosak, és állandóan arról beszélnek, hogy diétázni kellene. Nem a figyelmetlenség a probléma. Egyikük pl. 25 kilót fogyott valamelyik program alatt, de néhány hónapra rá vissza is szedte.”

A tanulság

Ezzel a cikkel nem az volt a cél, hogy kritizáljam a sikertelenül fogyózókat. Inkább csak rávilágítottam arra, hogy a rossz táplálkozási szokások sokszor betanult viselkedésformák, és megváltoztathatók! És ha ez sikerül, a fogyás sokkal könnyebb lesz.

Hozzá kell tennem azt is, hogy az a kijelentés, mi szerint az étel csak üzemanyag, kicsit túlzás. Néhányaknak hasznos lehet ez a hozzáállás, de maradjunk inkább annyiban, hogy az étel információ! Üzenet a szervezetnek, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen.

mindful_eating

“Étkezz tudatosan, és minden megváltozik!”

A cikk tanulsága összefoglalva és pontokba szedve, fogyózóknak:

  • Értsd meg, hogy képes vagy befolyásolni az étkezési szokásaidat, a fiziológiádtól függetlenül.
  • Az étel csak étel. Nem jutalom, nem mentsvár.
  • Rakd a helyére a prioritási listán: ne dominálja a gondolataidat.
  • Figyelj jobban a testedre. Akkor kezdj enni, amikor fizikailag éhes vagy, és hagyd abba, amikor teli vagy.
  • Változtasd meg a “teli vagyok” definícióját! Ne várd meg, míg degeszre tömöd magad.
  • A sóvárgások elmúlnak. Hagyd őket figyelmen kívül, és ne legyen a közeledben nassolnivaló.
  • Maradj mozgásban, minél többet.
  • Mondhatsz nemet, ha étellel kínálnak.
  • Ha meg akarod változtatni a viselkedésedet, az identitásodnak is változnia kell: gondolj magadra úgy, mintha egyre vékonyabb lennél.
  • Az ételek adagolása nagyon fontos, gondold újra!
  • A változáshoz gyakorolni kell, és idővel hozzászoksz.
  • A viselkedésed legyen összhangban a céljaiddal! Elég nehéz ez így is, ne rúgd magad bokán!

Persze ez az egész fordítva is működik: a vékonyak is sokat tanulhatnak a nagyevőktől. Én például azt biztosan, hogy nem korgó gyomorral kellene befejezni a cikket, mert “a kaja megvár” 🙂 Ezt egy másik cikk szedte össze, bár nem kell teljesen komolyan venni.

A teljes történetet is érdemes elolvasni, én csak szemezgettem belőle: http://www.precisionnutrition.com/s2b-to-le-advice

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Pin on PinterestShare on TumblrEmail this to someone

Szólj hozzá!