Kőkorszaki találmány van a lábadban?

A legtöbb emberi láb cipőkbe zárva tölti élete nagy részét, és tulajdonosaiknak eszébe sem jut, hogy ez nem csak egy felület, amin állunk. Ha hagyjuk, hogy a rengeteg ízület és izom összehangoltan működjön, akkor gyakorlatilag ingyen energiával lát el járás és futás közben!

Ez egy atlatl, magyarul dárdahajító:

120807FGCU

Lényegében csak egy bot, de helyesen használva jelentősen megnöveli a dárdahajítás erejét és pontosságát.

atlatl

Már 30000 évvel ezelőtt is használták, modern változatával pedig akár 260 méteres dobás is lehetséges (a gerelyhajítás világcsúcsa 100 m körül van).

De hogy működik?

Newton második törvénye. Nagyon egyszerű: F=m*a, tehát egy testre ható erő (F) egyenlő a test tömegének (m) és a test gyorsulásának (a) szorzatával. Átrendezve a=F/m, vagyis – ha az erőhatást nem változtatjuk – minél nagyobb a test tömege, annál kisebb lesz a gyorsulása, jobban ellenáll az erőhatásnak.

A dárdának a csúcsa kőből vagy fémből volt, ezért mindig nagyobb volt a tömege, mint a másik, hátsó végének. Emiatt pedig, mivel az erőhatás ugyanakkora, a dárda csúcsa lassabban fog gyorsulni a dobás pillanatában, mint a dárda hátsó vége. Ennek következtében a dárda meghajlik, mely során rugalmas energia tárolódik magában a botban. Az eldobás utolsó szakaszában elkezd kiegyenesedni, az eltárolt rugalmas energia visszaalakul kinetikus (mozgási energiává), és a dárda tovább gyorsul!

atlatl_throw

Dobás közben a súlykülönbség miatt a dárda meghajlik (a zöld kör a pont tömegét jelképezi), ezáltal rugalmas energiát tárol, mely néhány pillanattal később visszaalakul mozgási energiává, és tovább gyorsítja a botot.

Zseniális, nem? De hogy jön ez ide?

Úgy, hogy például a bokád is pont így működik!

lab_atlatl

Hasonlít, ugye? A zöld kör itt is a pont tömegét jelképezi.

Ezek szerint a lépések során generált erő egy része nem is az izmokból, hanem a csontok különleges elhelyezkedéséből adódik.

Pontosabban: lépés közben, ahogy a tömegközéppontod előrehalad és mögéd kerül a lábad, az elöl lévő tömeg sokkal nagyobb (elég csak a térdre gondolni), mint a hátul maradt sarkad. Miközben a lábfejeddel eltolod magad a földtől, a a bokád előrenyomja a sípcsontodnak (tibia) az alsó, kisebb tömegű végét. Pontosan úgy, mint a dárdahajító.

A sípcsont másik végén a térded van, mely jóval nagyobb tömegű, és emiatt jobban ellenáll a gyorsulásnak.

A sípcsont nem fog elhajlani mint a dárda, viszont az egész lábszár (csont, ízület és lágyszövet) összenyomódik, tehát rugalmas energiát tárol. A bokamozdulatból adódó tibia és fibula közti csavarodás is ezt eredményezi. Mielőtt a lábad teljesen elhagyja a földet, a rendszer visszacsavarodik, visszatágul, és segít előremozdítani a testedet!

Egy újabb okos fejlesztés

Az atlatl kapott néhány újítást a 30000 éves történelme során: az egyik a végére helyezett súly volt.

Ezzel már nem csak a dárda tárol energiát a két vége közti tömegkülönbség miatt, hanem maga a hajító része is, így tovább javul a rendszer hatásfoka.

atlatl_weight

Ezzel a plusz tömeggel a rendszer kétszeresen tárol energiát, az analógia ugyan az, mint az előbb.

A lábunkban ezt a szerepet a sarokcsont (calcaneus) tölti be.

calcaneus

Az atlatl plusz súlya ugyan az, mint a sarokcsont az emberi lábban!

Lépés közben, amikor a térded már előrébb van, a bokád dorsalflexióba kerül, mely együtt jár a lábboltozat kiegyenesedésével, és a sarokcsont kifordulásával (mint a lúdtalp esetében). Ezt hívják everziónak.

 

lab_dflex_everzio_

Dorsalflexió és a vele járó everzió, kissé eltúlozva

Amikor elindul az előrelendülés és emelkedik a sarkad, a sarokcsont nagyobb tömege miatt lassabban gyorsul, és segít meghajlítani a talpat (ez gyakorlatilag a lábboltozat) és a másik irányba (a másik lábad felé) fordul. Ekkor a lábboltozat tárolja az energiát.

lab_pflex_inverzio_

Plantaris flexió

Abban a pillanatban, amikor a lábad elhagyja a földet, a lábboltozat kiold, előrehajítja a sarokcsontot, és a taluson keresztül lábszárat.

A láb tehát egy zseniálisan összerakott, az energiát többszörösen tároló és felhasználó rendszer – gondolj erre is, ha legközelebb sétálni mész!

Mit tanulhatunk mindebből?

  1. Elsőként azt, hogy a mozgáshoz szükséges energiát nem csak az izmok adhatják, hanem maga a struktúra, a csontok helyes elrendezése. Ezért fontos a jó tartás, hogy az egész rendszer magas hatásfokkal működhessen, és ne elszenvedje, hanem kihasználja a fizikai jelenségeket (jelen esetben ez a gravitáció és a tehetetlenség). És ez  nem csak a lábra igaz, hasonló energiakonzerváló rendszer például a kar és a lapocka!
  2. Mobilitás, mobilitás, mobilitás! A láb példájából kiindulva látszik, hogy megfelelő dorsal flexió nélkül a hatásfok nagyon lecsökken, kevesebb “ingyen” energiát kapunk. Sajnos ez nálam is probléma (még!).
  3. Cipők. Szerinted mennyire érvényesül a fenti rendszer egy magassarkúban, vagy egy hosszú bakancsban? Hát nem nagyon! Ezzel persze nem azt mondom, hogy sose járj ilyenekben, de értsd meg azt, hogy az ilyen cipők teljesen diszfunkcionálissá teszik a lábat, és ez az egész testre kihat.
    shoes_from_hell

    Szerinted mennyire érvényesül a fenti rendszer egy magassarkúban, vagy egy hosszú bakancsban?

  4. A lépések mozgásmintája, a saját példámból kiindulva. Amikor néhány hónapja megismerkedtem ezzel a gondolattal, észrevettem, hogy mennyire feszesen tartom a bokámat lépés közben. Szinte egyáltalán nem engedtem dorsalflexióba, erővel felemeltem a sarkamat. Azóta próbálgatom ellazítani, hagyom, hogy később emelkedjen, és sokkal jobb! Rugalmasabbnak érződik, ami szerintem jó jel! Az is segít, ha odaképzelem a fenti folyamatokat.
A reembody.me alapján

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Pin on PinterestShare on TumblrEmail this to someone
Categories: Test

Szólj hozzá!