Ekto-, mezo-, endomorf?
Ami eljut hozzánk a populárisabb fitneszcikkekben az az, hogy e három alapvető testalkat valamelyikébe (vagy kettő keverékébe) tartozik mindenki. Ezek szerint az ektomorfok vékonyak és azért sírnak, mert nem tudnak izmot építeni, az endomorfok szélesek és azért sírnak, mert nem tudnak zsírt veszteni, a mezomorfok pedig mindeközben könnyedén égetik a zsírt és építik az izmot.
Endomorf, mezomorf és ektomorf.
De tudtad, hogy ezeket valójában egy – azóta megcáfolt – pszichológiai kutatás során definiálták? Semmi köze nem volt a sporthoz vagy a metabolizmushoz!
A testalkatok atyja, William Sheldon
William Sheldon (1898-1977) egy amerikai pszichológus volt, aki megpróbálta összeegyeztetni az emberi jellemvonásokat, temperamentumot (vérmérsékletet) és a testalkatok fajtáit. Az egyik kutatásához fogott 4000 egyetemistát, lefényképezte őket, és megpróbálta osztályozni a testalkatukat. A képek alapján először kettő, majd három tulajdonságot definiált. Ezzel párhuzamosan boncolásokon is részt vett, ahol pl. lemérte a belső szervek és csontok méretét, súlyát. Megfigyelte a kerekebb testűek nagy méretű emésztő szerveit (gyomor, máj, belek), az izmosabbak nagy szívét és ereit, valamint a vékonyak nagy agyát és érzékszerveit.
Ezek pedig külön-külön megfelelnek az embrióban található csíralemezeknek, ugyanis:
- Az endodermából fejlődik ki többek közt az emésztőrendszer,
- A mezodermából a vázizomzat és a keringési rendszer,
- Az ektodermából pedig az idegrendszer, a bőr és az érzékszervek.
Sheldon szerint bizonyos testalkatokban túlsúlyban vannak 1-1 rétegből származó szövetek, és ezek okozzák a látható különbségeket, és így született meg végül az endomorf, a mezomorf, és az ektomorf kifejezés. Mindegyik vonást 1-től 7-ig osztályozta, így egy személy testalkata például 2-3-5 lehetett (mezomorfiás ektomorf)
Bal alsó: endomorf, felső: mezomorf, jobb alsó: ektomorf.
Sheldon mindegyikhez írt egy hosszabb leírást, de a képek úgyis elmondanak mindent.
Érdekes részlet, hogy az elméletét kizárólag férfi alanyokon dolgozta ki, ezután próbálta meg kiterjeszteni nőkre is: náluk jóval kevesebb a mezomorfia, és kevésbé jellemzőek a szélsőségek.
Sheldon vérmérséklet (temperamentum) típusai
De ahogy feljebb is írtam, a végső célja nem a testalkatok osztályozása volt. Úgy hitte, hogy az emberek testalkata és a személyiségük ill. temperamentumuk összefügg.
Sheldon leírása szerint a temperamentum határozza meg az emberek viselkedését: hogyan esznek, alszanak, beszélnek, nevetnek és mozognak. Interjúk során összeszedett 650 ilyen jellemvonást, lefaragta őket 60-ra, és ezeket felosztotta 3 fő csoportba. (A lista angolul itt található!) A 3 csoport neve viscerotónia, szomatotónia és cerebrotónia lett.
- A viscerotónia kulcsszavai a relaxáció, komfort, evés, társaság és család,
- A szomatotónia kulcsszavai az önérvényesítés, fizikai cselekvés, kaland és döntéshozás,
- A cerebrotónia kulcsszavai az önuralom, érzékenység, introvertáltság, fáradtság.
A három vonást ugyan úgy 1-től 7-ig számozta, tehát valakinek a temperamentuma lehetett például az 1-5-4 (cerebrotóniás szomatotónia).
Ekkor következett a legérdekesebb rész. Sheldon össze akarta kötni a a testalkatot a temperamentummal. Így hát elkezdte kielemezni az embereket, és meglepően magas, 0.8 körüli korrelációkat talált 1-1 domináns (legmagasabb értékű) testalkat típus és temeramentum típus között.
- 0.79-es korrelációt az endomorfia és a viscerotónia között,
- 0.82-es korrelációt a mezomorfia és a szomatotónia között,
- 0.83-as korrelációt az ektomorfia és a cerebrotónia között.
Ennek megfelelően átnevezte a temperamentum típusokat endotóniává, mezotóniává és ektotóniává.
Az endotónia sztereotípia
A mezotónia sztereotípia
Az ektotónia sztereotípia
Ezzel Sheldon úgy vélte, hogy megalkotta a régen keresett hidat a pszichológiában, ami összeköti a testet és a lelket.
A szakmai visszhang
Sheldon munkája, úgy ahogy van, nagyon hamar hitelét vesztette. A kutatás metodikáját és a következtetéseket is erősen kritizálták (és jó okuk volt rá), ráadásul az asszisztense is megvádolta őt az adatok meghamisításával. A könyve (Atlas of Men, 1954) számos rasszista, antiszemita és szexista megnyilvánulást tartalmazott. Arról nem is beszélve, hogy az egész elmélet egy hatalmas sztereotípia.
A mai tudomány is egyértelműen elveti Sheldon munkásságát.
Jelentősége a sport világában
De akkor miért veszi mindenki készpénznek ezt az endo- mezo- ektomorf dolgot? Mindenhol ezzel jönnek, hogy ez alapján válassz sportot, így csinálj, úgy eddz, gyors ill. lassú metabolizmus, ezért nem tudsz lefogyni, stb… A testalkat-típusok megalkotásakor Sheldonnak eszébe sem jutottak ezek a dolgok! Az meg végképp nem, hogy ezek végérvényes, kőbe vésett tulajdonságok.
A lényeg tehát, hogy ne azonosulj egyik testalkat-típussal sem! (Egy remek videó ezzel kapcsolatban itt található!)
Ez felvet néhány kérdést
Tegyük fel egy pillanatra, hogy Sheldon elmélete igaz, és tényleg van összefüggés a testalkat és a vérmérséklet között! Tegyük fel azt is, hogy valaki szeretne változtatni a testalkatán (lefogyni vagy izmosodni). Lenne-e értelme nem csak testi szinten foglalkozni a dologgal? Lenne-e értelme annak, hogy a másik oldalról, a lélek oldaláról is segítsük a dolgot? Például úgy, hogy endotóniás esetében megvizsgáljuk a kapcsolatát az evéssel, pihenéssel, vagy egy ektotóniás esetében azt, hogy miért befelé forduló, miért feszült? Szerintem lenne.
Ha nincs is olyan kapcsolat, mint amit Sheldon vélt, azt tudjuk, hogy ha valaki sikeresen életmódot vált és lefogy vagy kigyúrja magát, akkor közben belül is komoly változásokon megy keresztül: más lesz a jelleme, a hozzáállása, a szemléletmódja. Hasznos lenne-e ezt tudatosan segíteni, már a kezdetektől? Szerintem igen.
Annyi minden múlik pl. a gyerekkoron, így még az is lehet, hogy a testalkat nem kizárólag örökölt, hanem bizonyos szinten tanulható? Újratanulható?
A Test-ész különleges szemléletet képvisel. Mozgásszervi problémák gyógyítása, testtartás javítás, és belső világunk működése, összefüggései. Holisztikus gondolkodás különböző tudományterületek együttes használatával.