Itt a nyár. A nyárral pedig a meleg, és ilyen időben egy lábnak sincs kedve zárt cipőben főni. A legegyszerűbb pedig belebújni egy flip-flop (avagy tanga-) papucsba, ami az utóbbi években egyre inkább elterjedt: már nem csak strandkellék, hanem egy laza, praktikus, és szellős utcai lábbeli. De biztos, hogy jó ötlet sok időt tölteni benne?
Nem kell mélyre ásnunk ahhoz, hogy rájöjjünk: a flip-flop papucsok nem túl egészségesek. Egy 2008-as és 2010-es kutatás kimutatta, hogy a használatuk közben megváltozik a járásmód, és ezt sokszor kényelmetlen érzés, súlyosabb esetben láb-, sarok-, boka- és térdfájdalom kíséri.
A kutatásokból három dolgot érdemes kiemelni:
- A flip-flopban kicsit rövidebbeket lépünk. Na de ez jó, vagy rossz? A kisebb lépések közelebb viszik a támaszt a test függőleges tengelyéhez, emiatt stabilabbak, mint a nagy lépések, illetve csökkentik a sarok becsapódási erejét is. Ennek a vékony, lapos talp az oka, mely közelít a mezítlábas érzéshez és járásmódhoz. Eddig jó!
Egy teljes lépésciklus
- A legtöbb flip-flop papucsnak semmilyen boltozat alátámasztása nincs. Ez nem is lenne baj, és személy szerint én is támogatom a minimalista illetve mezítlábas trendet. De ha valaki pillanatszerűen vált például valami komolyabb talpbetétes cipőről flip-flopra… hát nem fog jót tenni neki! A legtöbb cikk ezt emeli ki leginkább, de ez egyáltalán nem a papucs hibája. Az emberi lábnak alapvetően nincs szüksége tartószerkezetre, csak akkor, ha már a sokéves cipőhasználattól legyengült és funkcióját vesztette. A fokozatosság és céltudatos láberősítés ilyenkor kulcsfontosságú!
- Járás közben be kell hajlítani a lábujjakat, hogy ne essen le a papucs. Ez nagyon komoly probléma, talán az egyetlen tiszta negatívum! Hacsak nincsen tökéletesen illeszkedő papucsod, az elemelkedés pillanatától a lábujjaiddal kell „megfognod”, hogy ne jöjjön le, ne távolodjon el a sarkadtól. Ráadásul ez nem csak a flip-flopra, hanem bármilyen lazán illeszkedő papucsra igaz!
Erről van szó! (De én például pont a másik néggyel fogom.)
És erről.
Ez pedig azt eredményezi, hogy a lábujjhajlító izmok és a plantaris faszcia, melyek a talpon találhatók, megfeszülnek, idővel lerövidülnek és problémákat, fájdalmakat (pl. plantar fasciitis-t) okozhatnak. Emellett az idegrendszer egy hibás járásmódot tanul meg, mely berögzülhet, és rendes cipőben is folytatódhat!
Próbáld ki te is! Járj benne néhány métert, és figyelj a lábadra! Ugye, hogy behajlítod a lábujjaidat? Ha direkt nem tartod meg a papucsot, a talpa elválik a sarkadtól és hangosan fogsz slattyogni és csoszogni. Nézz körül az utcán is, nem lesz nehéz meglátni másokon!
Hogyan változik a járásmód?
A rövidebb lépéseken és kisebb becsapódási erőn túl az egyik kutatás során mérték a tibialis anterior aktivitását és a lábfej dorsal flexióját (amikor a lábfejedet „felfelé”, magad felé mozdítod), láblendítés közben. A mezítláb járáshoz képest növekedett az izom aktivitása, de csökkent a dorsalflexió, ami érdekes eredmény, mert pont a tibialis anterior az egyik fő felelőse a lábfej dorsalflexiójának!
A megoldás a 3. pontban van. Amikor megfeszülnek a lábujjak hogy megfogják a papucsot, a lábujjhajlító izmok (flexor hallucis longus, flexor digitorum longus, tibialis posterior) aktiválódnak, és gátolják a boka dorsalflexióját, mivel mindhárom áthalad a bokán. Ez pont olyan, mint a kötélhúzás, csak itt a lábad a kötél!
Többek közt ez a három izom felelős például a dorsal flexió ellentétéért, a plantaris flexióért is (lábfej lefelé mutat). A fő felelős persze a lábikraizom, a gastrocnemius („vádli”).
Emellett a lábujjak állandó behajlítása miatt csökken a láb windlass mechanizmusa. Windlassnak nevezik azt a hatást, amikor a lábujjak kinyújtása, felemelése miatt megfeszül a talpi faszcia, melynek következtében a lábboltozat feszesebbé és magasabbá válik, így az stabilabb, és jobb lesz az erőátvitel is. Ha a lábujjak állandóan be vannak hajlítva, ez a hatás nem jön létre, és a láb veszít működésének hatásfokából és hajlamosabb lesz a sérülésre.
Ahogy a lábujjak felemelkednek, elhúzzák a plantaris faszciát, mely így megemeli és megfeszíti a lábboltozatot, növelve a stabilitását.
A járásmód megváltozása nagyon komplex, ez a néhány példa csak a jéghegy csúcsa…!
A tanulság
Ez azt jelenti, hogy a legjobb, ha kihajítod a flip-flopodat? Dehogyis, csak ne használd túl sokat! Strandra, a postaládáig, vagy a sarki zöldségesig is nyugodtan menj benne, de ne legyen rajtad minden nap, órákon át! Ha fáj a talpad, sarkad, bokád, térded, csípőd… akkor egyáltalán ne használd!
Alternatívának jó bármi, ami nem akar leesni, elmozdulni a lábadról. Lányoknak sok divatos lehetőségük van a nyitott lábbelik terén, fiúknak már kevésbé… a standard szandálokat én pl. nem szeretem.
Ez gyakorlatilag egy flip-flop, sarokpánttal. Probléma megoldva! Kár, hogy ilyesmit (tudtommal) nem lehet nálunk kapni.
Tradicionális és – nem meglepő módon – egészséges megoldás (csak egészséges lábaknak).
Nézd meg Kelly Starrett mobilityWOD-jának erről szóló részét!
Forrás: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Tetszett? Oszd meg!
A Test-ész különleges szemléletet képvisel. Mozgásszervi problémák gyógyítása, testtartás javítás, és belső világunk működése, összefüggései. Holisztikus gondolkodás különböző tudományterületek együttes használatával.